Mi az EM?
Dr. Teruo Higa japán kutató mikrobiológus talajoltó anyagokkal történő kísérletezése során bukkant erre az értékes mikrobakeverékre 1984-ben, mely élelmiszereinkben, talajainkban előforduló „jóindulatú” fotoszintetizáló-, és tejsavbaktériumokat, élesztőgombákat tartalmaz nagy fajgazdagságban.
A felfedezést megelőző időszakban, a professzor növényvédelmi kísérleteit vegyszerekkel végezte, de immunrendszere legyengülésével párosuló heves allergiás rohamai miatt megszüntette azokat.
Tudományos munkáját viszont nem hagyta abba, hanem figyelmét a természetes anyagokra fordította. Baktériumokkal és gombákkal próbálta a mesterséges talajoltó anyagok eredményességét fokozni, de mindig csak egy baktériumfajt próbált alkalmazni, viszont ezek a kísérletek csekély eredménnyel zárultak. Egy véletlen felfedezés azonban továbblendítette, és új kísérleteit már egy, a célnak megfelelő keverék kifejlesztésének szentelte. Olyan aerob és anaerob baktériumokat és gombákat társított, amelyek egymást nem károsítják, hanem erősítik, kiegészítik. Hosszas kísérletezések után jutott el a végeredményhez.
Azóta az EM technológia az élet szinte minden területén alkalmazhatóvá vált. Hatékonyságát a természetes folyamatok erősítésének köszönheti, hiszen alapanyagai kizárólag természetes anyagok, gombák és baktériumok.
EM hatásai élővizekben
Vizeinkben szinte általánosan megfigyelhetők a szerves-anyagok felhalmozódásából származó kedvezőtlen jelenségek. Ezek hátterében leggyakrabban az emberi tevékenység áll, pl. különböző szennyvizek kellő tisztítás nélküli kibocsátásával. Ezek önmagukban is rontják a víz minőségét, időzített bombát jelent azonban a szállított lebegő szerves anyag hatalmas tömege, mely a vizek aljzatán leülepszik és bomlásnak indul. A magas tápanyagtartalom kedvez az algák felszaporodásának, mely rendszerint tömeges halpusztulással zárul. A leülepedő algamaradványok szintén a szerves lágyiszap tömegét gyarapítják. Ezen anyagok lebomlása igen gyakran oxigénhiányos környezetben, gyakorlatilag rothadás irányában zajlik, ami a képződő kénhidrogén és ammónia miatt közvetlen veszélyt jelent számos felsőbbrendű vízi élőlény számára.
Általában egy élőhely mikroflórája a fizikai tényezők mellett a rendelkezésre álló tápanyagok mennyiségétől, összetételétől, formájától és az esetleges vegyszeres szennyezésektől függ. Normális, természetes viszonyok mellett a vizek anyagforgalmilag egyensúlyban vannak. Ha ez az egyensúly megbomlik, akkor sok esetben az ember mechanikusan, vagy vegyszerekkel avatkozik be és próbálja a sokszor nagyon kellemetlen tüneteket csillapítani, megszüntetni. Ezek az eljárások sok esetben kivitelezhetetlenek és károsak hosszú távon a környezetre.
Mi a helyi, megterhelt mikroflóra fajgazdagságát adjuk vissza az EM oltóanyaggal, amellyel áthangolhatjuk a mikrovilág működését úgy, hogy oxigén hiányában is képesek legyenek kedvező irányú anyagcserét folytatni a bőséges tápanyagon. A terhelt tavakban a természetes mikrobaközösség méretéhez képest elhanyagolható mennyiségű oltóanyaggal, olyan anyagcsere utakat nyithatunk meg, amelyek ezt az áthangolást elvégzik. Ennek eredményeként oxigén hiányában sem mérgek, hanem a vízi ökoszisztéma számára értékes, felvehető tápanyagok és a felsőbbrendűek életműködéseit serkentő anyagok képződnek. Az EM oltóanyaggal kezelt tavakban a szerves lágyiszap egy szezon alatt is számottevő mértékben feltárásra kerül, mégpedig kedvezőtlen mellékhatások nélkül.
EM alkalmazási területei
Gyakorlatilag minden olyan mezőgazdasági,
környezetvédelmi területen, ahol előnyt jelent:
- Rothadás helyett erjedés
- Kedvezőtlen hatású, sőt, kórokozó mikrobák kiszorítása
- Élő szervezetek általános ellenálló képességének javítása
- Szennyezőanyagok széles skálájának ártalmatlanítása
|
Veszélyforrások
Szabad felszíni vizeinkben szinte általánosan megfigyelhetők a szerves anyagok felhalmozódásából származó kedvezőtlen jelenségek. Ezek hátterében leggyakrabban az emberi tevékenység áll, a mezőgazdasági és kommunális szennyvizek kellő tisztítása nélküli kibocsátásával.
Ezek önmagukban is rontják a víz minőségét, időzített bombát jelent azonban a szállított lebegő szerves anyag hatalmas tömege, mely a vizek aljzatán leülepszik és bomlásnak indul. A magas tápanyagtartalom kedvez az algák felszaporodásának, mely rendszerint tömeges halpusztulással zárul. A leülepedő algamaradványok szintén a szerves lágyiszap tömegét gyarapítják. Ezen anyagok lebomlása igen gyakran oxigénhiányos környezetben, gyakorlatilag rothadás irányában zajlik, ami a képződő kénhidrogén és ammónia miatt közvetlen veszélyt jelent számos felsőbbrendű vízi élőlény számára. Különösen nagy károkat okoz ez a jelenség a befagyott és csekély átfolyású vizekben, ahol kiszellőzés és vízcsere híján jelentős mértékben felhalmozódnak ezek a mérgek. Az említett kedvezőtlen jelenségekkel szemben igen korlátozottak a lehetőségeink. A szennyező források megszüntetésével sajnos a már kiülepedett iszap mennyiségének legfeljebb csak a gyarapodási ütemét csökkenthetjük. A vizeinkben nagy tömegben felhalmozódott lágyiszap mechanikai eltávolítása óriási költséget jelent, már ha műszakilag egyáltalán megoldható az adott, nem ritkán kedvezőtlen domborzati és talajviszonyok mellett. A kiemelt, rendkívül magas víztartalmú iszapnak az átmeneti tárolása, szikkasztása sem oldható meg mindig, nem is beszélve a visszamaradt iszaptömeg elhelyezéséről (veszélyes hulladéknak számít).
Általában egy élőhely mikroflórája a fizikai tényezők (hőmérséklet, oxigén, só összetétel stb.) mellett a rendelkezésre álló tápanyagok mennyiségétől, összetételétől, formájától és az esetleges vegyszeres szennyezésektől függ. Normális, természetes viszonyok mellett a vizek anyagforgalmilag egyensúlyban vannak, bomlásnak induló szerves anyagaik általában oxigén jelenlétében alakulnak át megfelelő mikroorganizmusok segítségével olyan formába, hogy azután ismét felvehetővé váljanak a növények, planktonok számára. Ha az oxigénellátottság csökken, vagy a lebomló szerves anyag mennyisége megnő, akkor jellemzően oxigénhiány melletti rothadást figyelhetünk meg.
Miért használjuk az EM-et?
A folyamatok irányításának egy módja a vizek szellőztetése, oxigén-utánpótlása, amivel a lebomlási folyamatokat optimális irányban tarthatjuk. Ez azonban rendkívül költséges és nagyobb vízfelületek esetében nem is oldható meg. Másik lehetőség, hogy a helyi, megterhelt mikroflóra fajgazdagságát adjuk vissza egy speciális mikrobiális oltóanyaggal, amellyel áthangolhatjuk a mikrovilág működését úgy, hogy oxigén hiányában is képesek legyenek olyan anyagcserét folytatni a bőséges tápanyagon, ami kedvező irányban zajlik. A magas szerves anyaggal, üledékkel terhelt tavakban a természetes mikrobaközösség méretéhez képest elhanyagolható mennyiségű oltóanyaggal olyan anyagcsere utakat nyithatunk meg, amelyek az egész lebomlási folyamatot áthangolják. Ennek eredményeként oxigén hiányában sem mérgek, hanem a vízi ökoszisztéma számára értékes, felvehető tápanyagok és a felsőbbrendűek életműködéseit serkentő anyagok képződnek. Az EM oltóanyaggal kezelt tavakban a szerves lágyiszap egy szezon alatt is számottevő mértékben feltárásra kerül, mégpedig kedvezőtlen mellékhatások nélkül.
Az EM technológia visszaszorítja az algásodást az és a már elhalt algáktól bűzös vizeken is gyors és kedvező hatást fejt ki. Az EM tókezelést követően az iszap szerkezete is megváltozik. Megfigyelhető a szárazra állított tavaknál az iszap tömörsége és szaga, ill. annak hiánya, ami látványosan mutatja a kedvező változásokat.
Az áthangolt mikrobavilág nemhogy ártalmas anyagokat nem termel, de bioaktív termékeik (pl. rendkívül nagy hatású antioxidánsok) igen jótékony hatással bírnak a halak életműködéseire, ellenálló-képességére, sőt a húsuk ízletességére és eltarthatóságára is. A technológia különösen a távol-keleti, igen fejlett akvakultúrákban bizonyított, de néhány európai országban (Ausztria, Németország, Finnország) is bevált.
Gyorsabban, többet, fókuszáltan, környezettudatosan, avagy új generációs megoldások az iszapfalás világában - Söll
Söll SchlixX Technológia
Az egyik legújabb megközelítése a környezettudatos, de gyors iszapbontásnak. A szabadalmaztatott ásványi anyag kombinációnak köszönhetően az iszapréteg aktív oxigénnel telítődik, így az gyors bomlásnak indul. Rögtön érzékelhető, hogy a vízoszlopot szennyező gázosodás megszűnik, a víztest átláthatósága nő, a vízterület oxigén háztartása optimalizálódik. Az ásványi anyag kombináció képes nagymértékben megkötni a felszabaduló foszfátokat, így a hatóanyag kijuttatását követő 1 héten belül az algásodás csökken.
Söll – SchlixX alkalmazásának előnyei:
- Gyorsan eredményes, azaz 6 hét alatt, akár 60-80%-os lágyiszap
csökkenés
- Nem veszélyes az élővilágra
- Megköti a foszfátokat és a nehézfémeket
- Megszünteti a gázosodást
- Lokális kezelésekre kiválóan alkalmas
- Egyszeri kijuttatás szükséges
Ajánlott termelői vizek esetén:
- Iszapágyak kezelésére
- Vízáteresztő műtárgyak környezetében
- Halágyak megtisztítására
Ajánlott horgászvizeknél:
- A tó mélyebb pontjainak kezelésére
- Iszapgócok felszámolására
- Műtárgyak környékének iszapmentesítésére
- Fokozottan etetett területek kezelésére
Ajánlott kerti tavak esetében:
- Algavirágzás gyors és hosszú távú megfékezésére
- A tó visszafiatalítására
- Az élettér növelésére
A Söll – SchlixX termékhez csatolt szolgáltatásaink:
Környezettanulmány – felmérjük a vízterületet, hogy az megfelelő körülményeket biztosít-e a SchlixX alkalmazásához. Felléphetnek olyan tényezők, melyek gátolják az anyag rendeltetésszerű működését.
Medertérkép készítése: egy részletes felmérésnek köszönhetően a SchlixX-et azokra a területekre bocsájtjuk ki, ahol a leg költséghatékonyabb módon fejti ki hatását (a meder mélypontjainak pontos meghatározása).
Kezelési terv készítése: Amennyiben egy nagyobb vízfelületet részleteiben szükséges kezelni a Söll – SchlixX technológiával, fontos a megfelelő kezelési ütemterv elkészítése, az üledék gravitációs mozgásánál fogva.
Célirányos, gépesített kijuttatás. Közvetlenül az üledékre oltás: mélyebb tavak estében az ilyen módon fókuszált kezelés jelentősen költséghatékonyabb.
Eredményesség vizsgálata - visszamérés
|